Genlisea aurea

[Alex]

A Genlisea aurea gyökere akár a 15 cm hosszúságot is elérheti, míg a talaj fölöt apró, klorofillt tartalmazó levelei nönek.
Évelö növény, melynek levelei kicsi rozettát alkotnak. Levelei szélessége 2 mm, hosszúságuk 5-50 mm beleértve a levélnyelet is, mely a talajban van. A leveleik vége lekerekített. A rozetta átméröje akár az 5 cm-t is elérheti.
Gyökerei nem igazi gyökerek, hanem módosult leveleknek tekinthetök, melyek segítségével ejtik el zsákmányukat.
Az akár 40 cm is elérö, apró szörökkel borított virágszár végén 1-3 darab, 15-20 mm hosszú, aranysárga virágok fejlödnek. Természetes élöhelyén gyakran egész évben folyamatosan virágzik, míg kultúrában inkább a tavaszi, öszi idöszak kedvez számára a legjobban.
A G. aurea eredeti élöhelye Brazília, nyugat-, északkelet Bahia-tól le egészen Santa Catarina déli területéig terjed. Tipikusan felföldi jellegü homokköves talajon található a tengerszint felett 550-2550 m magasan. Leginkább a fekete humuszban gazdag talajt kedveli, mely homokkal kevert, de megtalálhatjuk olyan füves területeken is, melyek idöröl idöre víz alá kerülnek. Az ilyenkor víz alá került rosetta saját védelmére egy nyálkás réteget képez, mely poláros glikoproteinböl, exopoliszaharidból és egyéb polimerekböl áll.
Rovaremésztö tulajdonságát viszonylag késön fedezték ennek a nemzettségnek, lévén, hogy ezt a talajban végzi. 1975-ben egy brit botanikus, Yolande Heslop-Harrison fedezte fel az enzim aktivitását a Genlisea africana esetében. Késöbb, 1998-ban Wilhelm Barthlott és munkatársai írták le, a Genlisea fajok rovaremésztésének müködési elvét, így ettöl az idöponttól tekintik rovaremésztö növényeknek ezeket a növényeket.
A G. aurea felfedezése Augustin Saint-Hilaire nevéhez füzödik, aki 1833-ban négy másik brazíliai fajjal együtt írta le elöször. Charles Darwin 1875-ben megjelent Insectivorous Plants címü könyvében is már említi és részletesen taglalja a növény felépítését is.

- Forrás: Wikipedia -